Ma elkezdtem gyümölcssalátát csinálni, raktam bele egy csomó almát, körtét, narancsot, citromlevet, mézet, aztán egy mangót. Legalábbis próbáltam belerakni. Amikor sikerült meghámozni, tök boldog voltam, de utána megpróbáltam kockákra vágni, és olyan rostos volt vagy nem is tudom, hogy nem tudtam vele kezdeni semmit. Kábé tíz percig szórakoztam vele, közben a fél konyha úszott a mangólében, én csak könyökig, de valahogy olyan volt, mintha egy marék iszapot próbáltam volna felvágni… De még a fogása is olyan volt, mint amikor azzal szórakoztunk a balatoni nyaralások alatt hogy kiszedtük azokat a nagy kagylókat az iszapból, és a kagylóval együtt jött egy jó csomó hínár és iszap, na pont olyan volt.

Végső elkeseredésemben megfogtam és kifacsartam, és ha nem is tökéletesen, de ez a módszer működött. És a végeredmény is finom lett, és ha valaki véletlenül megkérdezné hogy mi az a narancssárga trutyi benne, felvághatnák vele, hogy óó, ez mangópüré ám ^^

Hétről hétre olyan hülyeségekkel kell szórakoznunk több tárgyból, hogy egy öt kérdéses feladatsort összeállítani, és feltölteni házinak, mert különben nincs meg a félév.
És minden ilyennél megfordul a fejemben hogy be kéne adni öt bődületesen elvont és értelmetlen kérdést az élet értelméről vagy valami ilyesmiről, de egyelőre csak addig jutottam hogy hülye válaszlehetőségeket találok ki, mással nem merek kacérkodni.

De:

3.) Melyik nem tartozik a controlling fejlődési típusai közé?
a.) regisztrátor típusú
b.) innovátor típusú
c.) navigátor típusú

úgy beírtam volna a d-nek hogy terminátor típusú, csak hogy rímeljen ^^

Már a Facebook is megírta hogy ma csak 4% szerencsém van, ezt megerősíthetem a nem sikerült statisztika zéhám és a frissen letört fürdőszobapolc nevében.

Asszem ma már nem nyúlok semmihez és inkább lefekszem aludni, és próbálok nem kárt tenni senkiben és semmiben…

amikor csak igen olyan mint reggel, vagy majd eddig valami kell egyszer volt lesz voltam tényleg, pedig mert lehet hogy biztos megint valaki rulz lenn

Állítólag ezekről szoktam twittelni

és ha szétszedem sorokra, még rímel is.

Bekapcsoltam az előbb a tévét, legyen egy kis háttérzaj, oké. Valami hegymászós film megy, oké. Éppen elakadtak valahol, legalábbis a hangok alapján valamit szerencsétlenkednek, képről azért nem tudom, mert hálistennek háttal ülök a tévének.
De idézem belőle az eddigi legjobb részt:
– Pítör! Pítör!
– Nee, Pítör!
(itt kezdtem el felfigyelni)
– :lihegés: Pítör!
– Nee, Pítör!
(itt kezdtem el számolni hogy hányszor mondta eddig hogy Pítör)
– :lihegés, hegyivisszhang: – Pítör, Pítör!
(itt kezdtem el fontolgatni hogy ha még egyszer azt mondja hogy Pítör, valami nagyon csúnyát fogok mondani)
– :megható zene, ééés a drámai fordulat: – Iván, Iván… :hatásszünet:… Pítör!
(facepalm)

Megnéztem ma a híradót, és utána berakták az idióta sztárhíres műsort, de nem is az az érdekes, hanem az hogy utána Eszenyi Enikő műdorombolós-idegesítően kellemeskedő hangszínben adja elő hogy nyerhetek egy vezeték nélküli egeret ha megmondom hogy hogy hívják Bebe palotapincsijét, de nem is ez az érdekes, hanem az hogy milyen borzalmasan kapkodja a levegőt beszéd közben, mint egy női Darth Vader, vagy nem is tudom, Ön most nyerhet egy *ssszhh* optikai egeret és a szenzációs *ssszhhh* hétvégi wellnesshétvégét még nem is említettem, *ssszhhh*, csak egy esemesbe kerül ez önnek *ssszh*, ráadásul ha egyszer felfigyeltem rá, utána már mindig észreveszem és legszívesebben ráborítanám a tévét, de nem is ez az érdekes, hanem az hogy ez már a nyolcadik sor amit írok, és még mindig egy mondat, és asszem kissé visszafoghatnám a koffeinfogyasztásomat is, de hát zéháhét van, na, de ez lesz belőle hogy nem tudok elaludni és überhosszú mondatokat írogatok.

Nem nagyon vagyok oda az autók hátuljára ragasztott jólmegmondó-hűdevicces matricákért, de ma láttam egy nagyon aranyosat:

“My other car is a pair of boots”

Pár hete telepakolták a suli folyosóit “ismeretterjesztő” plakátokkal, gondolom az influenza miatt. Amúgy nagyon viccesek, és nagyon érdekes dolgok vannak rajtuk, például hogy zsebkendőbe szabad csak köhögni, tüsszögni (kiscsoportos tananyag az oviban), és a zsepiket ki kell dobni, majd kezet mosni. Mindezt szép rajzokkal illusztrálva, hangzatos felszólításokkal.
De az igazi meglepetés a lányvécében ért, ahol kiplakátolták, hogy kell kezet mosni(!). Tehát szerintük:
1. Mosd le!!
2. Szappanozd be!!
3. Öblítsd le!!
4. Töröld meg!!

Plusz még aeanyos képecskék és egy kis leírás mindegyik ponthoz, de azért mégiscsak nevetséges, hogy ennyire hülyének néznek minket, leendő értelmiségieket (az egyes idejáró egyedeket elnézve, kac-kac), hogy huszonpár éves fejjel még kezet mosni sem tudunk rendesen… :]

Mostanában rákaptam arra hogy ne metrózzak hazafelé, inkább elsétálok az Oktogontól. Egy élmény, komolyan. Először jön a természetgyógyász bolt, a szúrás nélküli vérképcsináltatással (kíváncsi vagyok, azt hogyan), aztán ruhásbolt, antikvárium, satöbbisatöbbi, aztán jön a kozmetikus a 3D-s műszempillával (milyen lehet a kétdimenziós, filccel felrajzolják, vagymi?) aztán a pizzéria, ami mindig tele van nagyszájú olaszokkal, aztán a ház, ahol van egy tök aranyos fekete macsek, ami hagyja magát megsimogatni, aztán a CBA, ahol már pár hete különböző falragaszokon keresik a teknőst, aki megszökött, mert kiugrott az első emeletről.

Legközelebb a másik oldalon is végigmegyek.

Az idei World Press Photo-ról az egyik kedvenc sorozatom: ezitt

Egyszerű, de nagyszerű